Találkozás a jövőbeli éneddel

Feltöltötte: Kármán Erika

Age Icon
Korcsoport: 16+
Participants Icon
Résztvevők száma: 6+
Time Icon
Időkeret: 80-120
Kulcsszavak: empátia, vizualizáció

Célok:

  • - Annak felismerése, hogy a jelenben tett cselekedeteink jelentős hatással vannak a jövő alakulására.
  • - A motiváció növelése az aktív részvételre egy fenntarthatóbb élet és környezet kialakításában.
  • - A bizalom és a kapcsolódás megtapasztalása.

Előkészület: Hasznos, ha a facilitátornál le vannak írva a vezető kérdések, hogy pontosan meg tudja ismételni azokat.

Szükséges eszközök: Székek vagy párnák, amelyekre a földön is le lehet ülni.

Leírás

A gyakorlat előtt annyi széket, ahány résztvevő van, két körben rendezz el egymással szemben – egy belső és egy külső körben. A résztvevők egymással szemben ülnek, kényelmes beszélgetési távolságban.

Kezdd egy rövid, vezetett imaginációs gyakorlattal egy 100 évvel későbbi jövőről. Ellazult állapotban a résztvevők „elutaznak” ebbe a távoli jövőbe, hogy találkozzanak jövőbeli önmagukkal. A vizualizáció kb. 5–6 percig tart.

Ezután kérd meg a résztvevőket, hogy nyissák ki a szemüket, és csendben üdvözöljék a velük szemben ülő társukat. Magyarázd el, hogy a belső körben ülők a jövőbeli énjeiket képviselik, akiknek az a feladata, hogy meghallgassák az „őseiket” (a külső körben ülőket). A hangsúly az aktív figyelésen van, nem a párbeszéden.

A facilitátor a belső kör (a jövőbeli ének) hangjaként megszólal, és felolvassa a következőt:

„Azt hallottam, hogy a te idődben az élet nehézségekkel volt teli. Háborúk voltak, sokan éltek szegénységben, és az emberek rombolták és kihasználták a természetet, az állatokat és egymást. Tudom, hogy mentálisan és fizikailag megélni mindezt nagy kihívás lehetett számodra. Meséld el nekem, milyen volt neked ebben az időben élni?”

A külső kör 5 percig válaszol. Ezután egy finom hangjelzéssel (csengő, hangtál) jelezd az idő végét, és kérd meg a külső kört, hogy üljenek egy székkel jobbra. A belső kör a helyén marad.

„Azt is tudom, hogy voltak emberek, akik nem tudták mindezt elfogadni, nem törődtek bele a történésekbe, és megpróbáltak változást hozni. Mit tettél te ebben az időben? Mi volt a te szereped a változásban?”

Ismét a külső kör válaszol 5 percig, majd egy székkel jobbra ülnek.

Következő kérdés: „Ki segített neked ebben, és hogyan? Honnan merítetted a motivációdat és az erődet, hogy mindezt véghez vidd?”

A külső kör újabb 5 percig válaszol. Ezután a résztvevők ugyanazzal a párral maradnak a következő kérdéshez.

„Nem lehetett könnyű – sok kihívással kellett szembenézned. Most azért vagyok itt, hogy kifejezzem a hálámat és tiszteletemet mindazért, amit tettél. Szívből köszönöm az erőfeszítéseidet, az energiát, amit ebbe fektettél, és a kitartásodat – még akkor is, amikor kételyeid voltak, bizonytalan voltál, és nem tudtad, mit tegyél, mégis a legjobbat tetted. Köszönöm.”

Adj körülbelül 5 percet a válaszokra. A résztvevők, ha szeretnék, párbeszédbe is kezdhetnek.

Szerepcsere
A megosztások után a körök helyet cserélnek: akik eddig a belső körben voltak, a külső körbe ülnek, és fordítva. A folyamat ugyanúgy ismétlődik, így mindenki megtapasztalja mindkét szerepet.

Facilitátori megjegyzések
Ez a gyakorlat mély érzelmeket hozhat felszínre. Készülj fel arra, hogy egyes résztvevők akár sírhatnak is – ez természetes reakció, amikor mély érzések jelennek meg. Tartsd a teret elfogadással.

Figyelj arra, hogy maradjon elegendő idő a lezárásra. Plenáris körben a résztvevők röviden (1–2 mondatban) megoszthatják tapasztalataikat, elkerülve a túlzott elemzést. A gyakorlat után ajánlott egy hosszabb szünet.

Variációk

Források

Joanna Macy: Work that Reconnects

Megjegyzések

Print