Az ökokompetencia alapú önértékelés segít megérteni erősségeinket és fejlődési területeinket a fenntartható életmódban. Azáltal, hogy végiggondoljuk, mit gyakorlunk már tudatosan, és mit lenne még érdemes elsajátítanunk, növeljük az önismeretünket, a motivációnkat és a pozitív változásra való képességünket.
Az önértékelés támogatja az egyéni tanulást és a közös cselekvést is.
60-80 minutes
Ahhoz, hogy teljes képet kapj önmagadról, érdemes kitölteni az összes kompetenciaterületet. Bár ez egy valamivel több időt és figyelmet igénylő folyamat, mi ezt javasoljuk, ha minden területre kíváncsi vagy. Szánj a kitöltésre zavartalan időt egy kényelmes környezetben. Javasoljuk, hogy haladj lassan, tudatosan, olvasd el és értékeld figyelmesen az egyes kompetenciákat és azokhoz tartozó ‘én’ állításokat. Jegyezd fel, ami megérint vagy inspirál. A kitöltést becsült időigénye 60–80 perc. Ha ezt a lehetőséget választod, egy teljeskörű visszajelzést küldünk, amiben minden kompetenciaterület szerepel és egy átfogó képet ad a saját ökoműveltségedről.
20 perc / kompetenciaterület
Ezt a területalapú lehetőséget akkor ajánljuk, ha kevés időd van, vagy ha az oktatási fókuszod egy konkrét témára és az ahhoz kapcsolódó kompetenciákra irányul, és nincs szükséged a teljes képre. Ez a változat kompetenciaterületenként körülbelül 15–20 percet vesz igénybe. Ugyanakkor továbbra is azt javasoljuk, hogy elsősorban a teljes önértékeléssel kezdd, különösen akkor, ha ezt az eszközt képzési folyamatban szeretnéd használni. A résztvevőket is bátoríthatod arra, hogy idővel mind a négy területen értékeljék magukat.
Ennek az eszköznek a célja, hogy tiszta képet adjon a saját ökoműveltségedről, és segítsen olyan módon fejlődni, ami számodra megfelelő. Az önértékelés minden érdeklődő számára nyitott, de különösen az oktatási területen dolgozó szakemberek számára készült. Tudatosan nem választottuk szét a munkahelyi és személyes élethelyzeteket — lehet, hogy a válaszaid eltérnek ezekben a kontextusokban, de mindkettőben ugyanaz az ember vagy.
Javasoljuk, hogy az oktatók először saját maguk töltsék ki az önértékelést, egyrészt személyes önreflexió céljából, másrészt hogy megismerjék magát az önértékelő eszköz használatát. Ezt az önértékelést (vagy annak egyes részeit) diákokkal vagy résztvevőkkel is lehet használni különféle tanulási folyamatokban, de vedd figyelembe, hogy a nyelvezet néhány csoport számára kihívást jelenthet. Laptopon vagy asztali számítógépen kényelmesebb ezt az eszközt használni, de telefonon is jól működik.
Ha csoporttal dolgozol, tervezz időt a reflexióra, és készülj fel arra is, hogy támogasd azokat, akik esetleg túlzott egyéni felelősséget vagy szorongást éreznek a környezeti problémák kapcsán. Mindannyian igyekszünk megtenni a tőlünk telhetőt egy fenntarthatóbb jelenért és jövőért. Tekints erre az eszközre hasznos útmutatóként, amely széleskörű és egyben árnyalt képet ad az ökoműveltségről.
Reméljük, hogy számodra és a munkádban is értékes támogatást nyújt majd!
A fenntarthatósági értékek megtestesítése azt jelenti, hogy őszintén szembenézünk saját hiedelmeinkkel és világképünkkel, és megvizsgáljuk, hogyan támogatják vagy gátolják a fenntartható jövőt. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy az emberek a természet részét képezik, és hogy az igazságosságnak és a méltányosságnak kell irányítania a jelenlegi és a jövő generációk döntéseit. A fenntarthatósági kihívások összetettek, mert összekapcsolják a természetet, társadalmat, politikát, technológiát és gazdaságot. Értékeink és nézőpontunk mindig meghatározzák, hogyan látjuk ezeket a problémákat – a tények önmagukban nem elegendőek. A tudás megmutatja, hogy állnak a dolgok, de az értékek irányítanak minket abban, hogy hogyan kellene állniuk.
Az olyan kompetenciák, mint a rendszerszemlélet vagy a jövőértés, csak akkor válnak igazán hasznossá, ha erős fenntarthatósági értékekhez kapcsolódnak, ellenkező esetben akár nem fenntartható irányok támogatására is szolgálhatnak.
A fenntarthatóságra irányuló tanulás akkor a legerőteljesebb, ha átalakító hatású — bevonja az elmét, a kezeket és a szívet. Az ilyen típusú tanulás elősegíti a reflexiót, a kérdések feltevését és a cselekvést, támogatva az embereket abban, hogy a pozitív változás aktív szereplőivé váljanak.
A fenntarthatóság összetettségének elfogadása azt jelenti, hogy megtanuljuk meglátni a nagyobb összefüggéseket. Rendszer- és kritikai gondolkodást alkalmazunk annak érdekében, hogy megértsük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a problémák, hogyan működnek a visszacsatolások, és hogyan lehet a kihívásokat fenntarthatósági problémaként keretezni.
A világunk egyre összetettebbé vált a digitalizáció, globalizáció és a gyors technológiai változások révén, amelyek tovább gyorsítják a problémákat, például a klímaváltozást és a biodiverzitás csökkenését. Ezek a kérdések nemcsak a környezettel, hanem a gazdasági tevékenységekkel és a mindennapi életmóddal is összefüggenek. Mivel gazdaságunk és társadalmunk is egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező bolygóra támaszkodik, világosan kell látnunk ezeket az összefüggéseket.
A tiszta, egészséges és fenntartható környezet ma már emberi jogként elismert, ugyanakkor a hátrányos helyzetű csoportok gyakran nagyobb szennyezésnek vannak kitéve, ami károsítja egészségüket és jólétüket. A rejtett összefüggések — például a környezeti károk és a jövedelmi egyenlőtlenség közötti kapcsolat — feltárásával jobban keretezhetjük a kihívásokat, és hatékonyabban léphetünk a kár megelőzése vagy csökkentése érdekében, támogatva az igazságosságot és a fenntarthatóságot mindenki számára.
Ez a kompetencia arról szól, hogy elképzeljük a lehetséges jövőket, és azonosítjuk azokat a lépéseket, amelyeket ma megtehetünk a jobb holnap érdekében. Arra ösztönöz, hogy alkalmazkodó, kreatív és nyitott szemléletűek legyünk a bizonytalanság közepette, felismerve, hogy nincs egyetlen biztos jövő. Ahelyett, hogy garanciákat keresnénk, a lehetőségeket vizsgáljuk.
A jelen elemzésével és a komplex rendszerek kölcsönhatásának megértésével láthatjuk, hogy a mai döntések, értékek és világnézetek hogyan alakítják a holnap eredményeit. A kreativitás, a képzelet és az érzelmek segítenek elképzelni az alternatívákat és ösztönözni a kollektív cselekvést. A logikai elemzés és a képzelet ötvözésével olyan utakat tervezhetünk, amelyek ellenálló és regeneratív társadalmakhoz vezetnek.
A tanulókat arra bátorítjuk, hogy fogadják el a bizonytalanságot, gondolkodjanak több lehetséges jövőben (valószínű, alternatív és preferált), és dolgozzanak együtt a közös, fenntartható jövő irányának befolyásolásában.
A fenntarthatóságért cselekedni azt jelenti, hogy a tudatosságot tettekké alakítjuk, mind egyénileg, mind kollektíven, hogy egy jobb jövőt alakítsunk ki. Emlékeztet minket, hogy az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése nem fordítható vissza rendszerszintű változás nélkül — nem elég az új technológia, hanem kulturális változásokra, új szokásokra és igazságosabb intézményekre is szükség van.
Minden ember naponta hoz döntéseket, akár diákként, fogyasztóként, munkavállalóként vagy közösség tagjaként, és ezek a döntések együttesen megváltoztathatják a társadalom működését. A kis, egyszeri cselekedetek nem elegendőek; következetes, hosszú távú változásra van szükségünk. A fenntartható közlekedés, a megújuló energia vagy a hosszabb élettartamú körforgásos termékek választása csak néhány példa erre.
Ugyanakkor a döntéshozóknak is osztozniuk kell hatalmukban, hogy a polgárok cselekvései valóban hatást gyakorolhassanak. A szavazástól és önkéntességtől a közösségi projektekig és a globális együttműködésig a kollektív erőfeszítéseknek nagy jelentősége van. A fenntarthatóságra való tanulás megadja nekünk azokat a készségeket, ismereteket és önbizalmat, amelyekkel cselekedhetünk és csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat, miközben növeljük pozitív hozzájárulásunkat a bolygóhoz.