Ökotudatossággal foglalkozó podcast-sorozatunk ezen epizódjában Vásárhelyi Kriszta, a műsor házigazdája Dagna Gmitrowitzerdőterápiás kísérővel, művészetterapeutával és facilitátorral beszélget, aki egyéni és közösségi fejlesztési folyamatok tervezésével és megvalósításával foglalkozik. A beszélgetés körbejárja, hogy mit jelent valójában a Természet népszerűsítése (Promoting Nature) mint ökokompetencia, és hogyan alakíthatja át önmagunkról és másokról alkotott képünket az élő világgal való újrakapcsolódás.
A természet népszerűsítése, visszatérés önmagunkhoz
Dagna számára a természet népszerűsítése figyelemfelkeltő kampányokról vagy különböző ökológikus rendszerek bemutatásáról szól. Sokkal inkább arról, hogy jelen legyünk a természetben, és emlékezzünk arra, hogy annak elválaszthatatlan részei vagyunk. A modern élet sokunkat a „végtelen növekedés álmába” ringatott, ahol az identitás szerepekre, birtoklásra és teljesítményre épül. Ez az eltávolodás gyengíti érzékszervi tudatosságunkat, és könnyen elszakíthat minket a jelen pillanattól. A természettel való tudatos kapcsolat újraépítése segít visszatalálni gyökereinkhez, jóllétünkhöz és valódi önmagunkhoz.
Szemléletformáló projektek
Dagna munkájának jelentős része arra irányul, hogy utakat nyisson azok számára, akiknek korlátozott a hozzáférésük a természethez. Bemutatja az Erdő Mindenkinek (Accessible Forest) projektet, amely sérülékeny és gyakran háttérbe szoruló csoportokat – menekülteket, időseket, fogyatékossággal élő embereket vagy digitális túlterheltséggel küzdőket – támogat abban, hogy egyszerű, befogadó gyakorlatokon keresztül újrakapcsolódjanak az élő világgal. Szó esik a Planting Storieskezdeményezésről is, amely megmutatja, hogy akár egyetlen szobanövény gondozása is képes felébreszteni az érzékenységet, a jelenlétet és az örömöt azoknál, akik nem tudnak rendszeresen a szabadban időt tölteni.
Apró gyakorlatok a kapcsolódás felé
Dagna egyszerű belépési pontokat kínál a természethez való kapcsolódáshoz. Beltérben azt javasolja, hogy tekintsünk egy szobanövényre élő lényként. Érintsük meg a leveleit, figyeljük meg az alakját, és azt, hogyan reagál a fényre. A szabadban pedig egy ismeretlen útvonal választását ajánlja egy parkban vagy erdőben, hogy élesedjenek az érzékek és megváltozzon a figyelmünk iránya. Ezek az apró gyakorlatok kíváncsiságra ösztönöznek, és emlékeztetnek arra, hogy a természet mindenütt jelen van, nem csak az érintetlen vadonban.
Hogyan változnak az emberek a természethez való kapcsolódás által
Az erdőfürdő séták vezetése során Dagna az évek alatt mély átalakulásokat figyelt meg. A résztvevők gyakran feszülten, beszédesen érkeznek, majd csendben, a jelent tudatos megéléséből merítkezve, ellazulva távoznak. Légzésük lelassul, testtartásuk oldódik és megjelenik az környezetre való nyitottság. Ez a mélyebb ráhangolódás a mindennapokba is átszivárog, az emberek észreveszik a káros viselkedésmintákat, nagyobb empátiát éreznek a természeti környezet iránt, és tudatosabb döntéseket hoznak – akár a szabadban, akár otthon, a saját növényeikkel kapcsolatban. Ezek a változások azt mutatják, hogy a természettel való újrakapcsolódás nemcsak a jóllétet táplálja, hanem az egyéni szemléletet és a cselekvést is formálja.
Kihívások és az előttünk álló út
A természet népszerűsítése kompetencia fejlesztése számos kihívást is rejt magában. Intézményi struktúrák, kulturális normák és félelmek – különösen a klímaváltozáshoz vagy természeti katasztrófákhoz kapcsolódók – akadályozhatják az újrakapcsolódást. Dagna hangsúlyozza a gyengéd támogatás, a kutatás és a közös erőfeszítés fontosságát abban, hogy újraépítsük a természetbe vetett bizalmat, és biztonságos utakat teremtsünk az élő világ megéléséhez való visszatéréshez.
Egy ma már élő álom
Amikor arról kérdezik, milyen álmot lát maga előtt egy ökotudatosabb világ kapcsán, Dagna egyszerűen válaszol: az álom már most is él.Minden pillanatnyi figyelem, kedvesség és kapcsolódás – legyen az növényekhez, emberekhez vagy egy adott helyhez – hozzájárul egy regeneratív, a természettel összhangban lévő társadalom építéséhez. Az általa elképzelt jövő a jelenben kezdődik, apró mindennapi cselekedetekkel, amelyek újra megnyitnak bennünket az élet felé.