A holisztikus tudomány arra hív minket, hogy az élő világ részeként tapasztaljuk meg önmagunkat
A holisztikus tudatosságot nehéz pontosan meghatározni, mégis nagyon ismerős, amikor mindennapjainkban megéljük. A Green Minds ezen epizódjában Esther Vallado műsorvezető Sebastian Burch oktatóval és holisztikus tudományokkal foglalkozó szakemberrel beszélget erről a ritkán értelmezett ökokompetenciáról. Továbbá arról, ez a kompetencia miért érdemel önálló helyet egy fenntarthatósági témákat érintő beszélgetésekben. Ez az epizód azt járja körül, miként szövi össze a holisztikus tudatosság az intuíciót, az érzelmeket, a megértést és a testben megélt tapasztalatot – segítve bennünket abban, hogy ne elszigetelt megfigyelőként, hanem a világ aktív résztvevőiként értelmezzük a valóságot.
Sebastian a holisztikus tudatosságot a belső és a külső világ találkozási pontjaként írja le. Nem csupán rendszerek megértéséről vagy problémák elemzéséről van szó, hanem egy olyan tudatállapot kialakításáról, amely érzékeli a környezetünk valóságát, ami magába foglalja kapcsolatainkat és történeteinket. A Schumacher College-ban folytatott tanulmányaira támaszkodva arra reflektál, hogy a hagyományos tudomány – minden ereje ellenére – gyakran eléri a határait, amikor az életet mechanikusnak vagy élettelennek tekinti. A holisztikus tudatosság ezzel szemben egy „élő”, animált világértelmezéshez kapcsol vissza bennünket – olyan megközelítéshez, amely nem csupán adatokon, hanem bölcsességen alapul.
A Egy erőteljes személyes történet mutatja meg ezt a kompetenciát saját gyakorlatában. Megismerhetjük Sebastian élményeit pásztorként eltöltött életéből, amikor egy szeretett kecskét kísért élete utolsó pillanataiban. Ebben a helyzetben nem elméletekre, hanem intuícióra hagyatkozva cselekedett, és ez békét, kapcsolódást és és egy különleges tudatállapotot hozott számára ebben a helyzetbe. Számára ez a pillanat tette igazán érthetővé, mi is a holisztikus tudatosság: egy testben megélt, kapcsolati tudásforma, amely nem mérhető, mégis vitathatatlanul valós.
Az epizód azt is feltárja, hogyan kapcsolódik a holisztikus tudatosság más fenntarthatósági kompetenciákhoz. Sebastian szerint az olyan készségek, mint a rendszerszemlélet, a problémakeretezés vagy a jövőműveltség gyakran a holisztikus tudatosságból bontakoznak ki, mégsem ragadják meg annak teljességét. Míg ezek az eszközök elsősorban racionális folyamatokra épülnek, a holisztikus tudatosság integrálja az érzelmi bevonódást, az értékeket, a képzelőerőt és az ítélőképességet is. Lehetővé teszi, hogy egymásba ágyazott „egészeket” érzékeljünk – a sejtektől az ökoszisztémákon át a bolygóig –, és hogy önmagunkat is ezek részeként értsük meg.
Oktatóként, fordítóként, földdel foglalkozó gondnokként, önkéntesként és szülőként betöltött szerepeire visszatekintve Sebastian elmondja, hogy a holisztikus tudatosság segített elengednie azt a nyomást, hogy életét egyetlen, koherens történetbe kelljen sűrítenie. Ehelyett megtanulta tiszteletben tartani a többes identitásokat és a párhuzamos történeteket, amelyek mind önmagukban is jelentéssel bírnak. Ez az elfogadás – állítja – maga is a holisztikus önismeret egyik formája.
Oktatási szempontból a beszélgetés kiemeli a fej, a kéz és a szív együttes tanulási folyamatokba való integrálásának fontosságát.Legyen szó közös munkáról, tantermi tevékenységekről vagy a játék és kapcsolódás informális pillanatairól, a holisztikus tanulás akkor születik meg, amikor a gondolkodás, az érzés és a cselekvés egységbe kerül. Ennek a kompetenciának a mérése azonban komoly kihívást jelent. Eredmények és indikátorok helyett Sebastian azt javasolja, hogy a „spontán cselekvőképesség”jeleit keressük, amikor az emberek hitelesen, kreatívan és felelősen cselekszenek a közösségeikben és ‘helyükön érzik’ magukat.
Az epizód végén reményteli gondolat jelenik meg az ökoműveltségről, mint válaszról a mai ökológiai és társadalmi válságokra. A holisztikus tudatosság fejlesztése – érvel Sebastian – segít túllépni az elszigetelődés érzésén, a felszínes narratívákon és a passzív megfigyelésen. Arra hív, hogy újra belakjuk a Földet mint közös otthonunkat – egyszerre fizikai bolygóként és élő történetként –, és hogy gondoskodással, bölcsességgel és felelősséggel cselekedjünk a jövő generációi felé.
Ebben a podcastben szó esik:
- Mit jelent a holisztikus tudatosság,és miért mutat túl a tudáson és a racionális megértésen?
- Hogyan járul hozzá az intuíció, az érzelem és a testben megélt tapasztalat a fenntarthatósági tanuláshoz?
- Miért különálló, mégis alapvető kompetencia a holisztikus tudatosság a rendszerszemlélethez és a jövőműveltséghez képest?
- Hogyan vonhatják engage be az oktatók a fejet, a kezet és a szívet e kompetencia fejlesztésébe?
- Miért nehéz mérni a holisztikus tudatosságot, és hogyan adhatnak mégis iránymutatást a hitelesség, a történetmesélés és a spontán cselekvés?
Zárásként Sebastian felhívja a hallgatók figyelmét is arra, hogy a holisztikus tudatosság nem arról szól, hogy mindent megtegyünk vagy „szuperhősökké” váljunk, hanem arról, hogy értelmes történeteket éljünk meg kapcsolatban az emberekkel, a hellyel és a bolygóval.
Maradj velünk, és fedezd fel többi podcastunkat az ökokompetenciákról!