A vakok és az elefánt
Feltöltötte: Kármán Erika
Célok:
- Felismerni, hogy az emberek nézőpontjai saját élményeikből erednek.
- Megérteni, hogy a hasonló élmények is különböző — de érvényes — értelmezésekhez vezethetnek.
- Azonosítani, hogyan okozhatnak konfliktust az eltérő nézőpontok.
- Empátiát fejleszteni mások tapasztalatainak és nézőpontjainak feltárásával.
- Gyakorolni, hogyan csökkenthetők vagy előzhetők meg konfliktusok aktív figyelemmel és megértéssel.
Előkészület: Az objektumot a résztvevők érkezése előtt helyezzük el úgy, hogy ne láthassák.
Szükséges eszközök: Nagy, markáns formai jegyekkel rendelkező tárgy (pl. szobor, állatalak, különleges alakú vagy textúrájú objektum)
Egy-egy szemfedő minden résztvevőnek
Leírás
A résztvevők szemét bekötjük — fontos, hogy semmit se lássanak. A facilitátor egyenként odavezeti őket a tárgyhoz. Mindenki csak egy kis részét tapinthatja ki, minimális mozgástérrel. Ezután a résztvevőt — még mindig bekötött szemmel — kivezetjük a térből, hogy a következő is sorra kerülhessen.
Amikor mindenki megérintette a tárgyat, a csoport összegyűlik (szemfedőt levéve), és megbeszélik, szerintük mi lehetett az objektum. A facilitátor elmondja, hogy mindannyian ugyanazt a tárgyat érintették, de nem árulja el, hogy mindenki csak egy részét. Hagyjuk, hogy a beszélgetés magától kibontakozzon: vajon tudnak-e közös képre jutni? Bátorítsuk őket élményeik, tapasztalataik és véleményük megosztására.
Kiértékelés és reflexió
Használhatók többek között ezek a kérdések:
- Miért volt könnyű vagy nehéz megegyezni abban, hogy mi volt a tárgy?
- Hogyan változott volna az élmény, ha nincs bekötve a szemetek?
- Segítette vagy nehezítette a helyzetet, hogy mindenki vakon tapogatózott? Miért?
- Mi segített abban, hogy jobban megértsd mások leírását?
- Mi volt a legkönnyebben elképzelhető rész? Mi volt a legnehezebb?
- Volt, aki bizonytalan volt abban, mit tapintott?
- Hogyan használhatod ezt a tapasztalatot a való életben?
- Mi segít tisztábban kommunikálni és jobban megérteni másokat?
Variációk
A gyakorlat után a facilitátor felolvashatja
„A hat vak ember és az elefánt” című történetet, amely rávilágít arra, hogy saját nézőpontunk csak a teljes igazság egy része.
Könnyebb változat: egyszerűen csak felolvasni és megbeszélni a történet tanulságát
— bár ez kevésbé erőteljes, mint a tárggyal való munka.
Egyszer volt, hol nem volt, élt hat vak ember egy indiai városban. Nagyon okosnak gondolták magukat. Egy napon elefánt érkezett a városba. A vak emberek nem tudták, milyen az elefánt, de hallották és érezték a szagát.
„Milyen lehet ez az állat?” — kérdezték, és mindegyikük megérintette egy másik részét.
A hat vak ember és az elefánt története:
Az első a testet tapintotta: keménynek, nagynak és szélesnek érezte. „Az elefánt olyan, mint egy fal.”
A második az agyarat érintette: sima, kemény és hegyes volt. „Az elefánt olyan, mint egy lándzsa.”
A harmadik az ormányt tapintotta: hosszú, vékony és mozgékony volt. „Az elefánt olyan, mint egy kígyó.”
A negyedik a lábat tapintotta: vastag, kemény, durva és hengeres volt. „Az elefánt olyan, mint egy fa.”
Az ötödik a fület tapintotta: vékony volt és mozgott. „Az elefánt olyan, mint egy legyező.”
A hatodik a farkat érintette: hosszú, vékony és erős volt. „Az elefánt olyan, mint egy kötél.”
A férfiak vitatkozni kezdtek. „Fal!” „Nem, lándzsa!” „Nem, kígyó!” — és így tovább. Egy király figyelte őket, majd azt mondta:
„Nem vagytok valami bölcsek. Mind csak az elefánt egy részét érintettétek. Az elefánt nem csupán fal, lándzsa, kígyó, fa, legyező vagy kötél.”
A férfiak elmentek, tovább vitatkozva. Egy kislány hallgatta őket, majd így szólt:
„Mindegyikőtöknek igaza van — de közben mind tévedtek is. Én viszont tudom, miről beszéltek.”
You must be logged in to add a variation.
Források
Eco-facilitator Guidebook, 2017
Megjegyzések
Nehéz lehet megfelelő tárgyat találni. Ideális esetben minden körhöz másik objektumot használjunk.
You must be logged in to add a comment.